érdektelen töredékek

egyszer voltam finnországban. egyszer voltunk igazán jóban azzal a sráccal. egyszer volt rá esély, hogy legyen valami. és az az esély úgy lógott a levegőben, mint valami fűszeres illat. és mindketten éreztük. nem kezdtünk vele semmit. és ez így volt jól. éreztük, hogy van még időnk - we've still got tiiiiiime. aztán egyszer csak ijedten éreztem hogy nincs már sok időnk. aztán egyszer csak már az utolsó movienight volt és az utolsó parti. aztán egyszer csak álltam sorba az arkenben ebédért és nem volt már ott és fojtgatott a fájdalom. aztán megszoktam lassan, hogy nincs már, nem is beszélünk, akire emlékszem nem él már, más él helyette abban a testben ott messze. megszoktam azt a gondolatot, hogy sosem látom többé és nem is búsulok rajta. csak néha eszembe jut, hogy volt valami, valami álomszerű, valami beteljesületlen és épp ezért szép. egyszer.