békességes, szép nappalokkal, és búsulós, álmatlan éjszakákkal kezdődik az új év. sokmindent kell újrakezdeni, újra próbálni, újratanulni. megtanulni többnyire magányosan-szabadon élni megint, ahogy régen. meg feléleszteni hervadó, régi barátságokat. és persze az örök újrakezdés: megpróbálni überkerónak lenni - megint, és elbukni és megint felállni és próbálkozni és így tovább.
egyébként meg vágyom vissza turkuba. milyen bosszantó - ám milyen tipikusan emberi és csaknem mindenkire jellemző - hogy mikor még ott voltam, számoltam vissza a napokat a hazautazásig - sose jó az, ami van, mindig valamire várunk, vágyunk. csak a jelenben nem tudunk boldogok lenni. hanem "majd ha férjhez megyek" "majd ha lesz munkám" "majd ha független leszek" "majd ha hazajövök" " majd ha elutazok" ... de tényleg így van? nem is... legalábbis nem mindig. attól, hogy visszavágyom, még jól érzem magam itthon. és tudok örülni annak, ami van. és ezzel nem vagyok egyedül az tuti, legyünk csak optimisták! (ámbár az voltam eddig is, és koppantam is igen nagyokat, és tört is össze-vissza a szívem nem egyszer, de szerencsére én ismerem Azt, aki össze tudja rakni újra meg újra...)
