na még mindig a szakdolgozat meg a trier film. illetve az, hogy a szakdolgozat befolyásolja az életet. vagyis, a kutatásaink, az érdeklődéi körünk az, ami befolyásol. de mennyire fő "érdeklődési kör" nekem a téma, amin dolgozok? nem szívügyem. csak érdekes. és most az is, hogy hogy függ össze az antichrist-beli nő témájával. téma itt úgy is, mint "a nő mint téma" a filmben, és a téma, amit a filmbeli nő feldolgoz: a középkori nőgyilkosságok.
erről szól tulajdonképpen az egész film: férfi és nő; racionalitás és érzelmek. de nem erről akarok írni, ez csak kitérő. mivel nem is értek a filmekhez, és még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy valamiféle filmkritikát írok, hiszen elsősorban érzelmi szinten dolgozok fel minden filmet. és nem azért mert nő vagyok... nem tudom miért. és az alábbiak majd talán bizonyítják, hogy tudok racionális is lenni.
amit ki akarok hozni belőle az az, hogy önkéntelenül összekapcsolom az egyik kutatási témát a másik szemináriummal (a trier), és a harmadik, a digital humanities is bejön a képbe, mert megírom ide, digitális/virtuális önmagamat építgetve. amiben igenis jelen kéne lennie a tudományos dolgaimnak. (haha, én mint tudományos lény.)
és ezt jól ki is találtam, és amint felfedeztem ezt a kapcsolást, tudatossá is tettem, szándékosan összekapcsoltam mindent mindennel. még az életem maradék területeit is beilleszthetném a képbe. mert annyira lenyűgözött a tény, hogy a világnak van ez az öt-hat dolga, amik között én vagyok a kapocs, az én emberi elmém, asszociációm. ez az, ami majd elvileg lesz, mert az internet majd meg csinálja helyettünk ezeket a kapcsolásokat. de ezt nem tudom elképzelni. akkora öröm, hogy ember vagyok, nemcsak racionális, gondolkodó, szellemi kapcsolásokat létrehozó, de érző, fájó, esendő lény is. élek, 100%-osan, tudatosan kiélvezve a tényt, hogy ember vagyok, minden hibámmal együtt.
persze egy gúnyos hang csak megszólal a fejemben: és akkor mi van? jó, rájöttél ezekre, leírtad. és? és semmi. attól, hogy örülök magamnak, anzeo még kigúnyolna és elszégyellném magam, és rá kéne kérdeznem, mit érek én tulajdonképpen. mire megyek vele, hogy ezt végiggondoltam? nem visz közelebb az üdvösségemhez. és itt lehetne az egész dolgot egy szinttel feljebb emelni, a hit szintjére emelni, és hozzákapcsolni a bibliai dolgokat, hiszen az is adja magát. és talán ennek lenne egyedül értelme.
majd máskor.
különben is, a gondolataim rohannak, és ha szavakba akarom önteni őket, csak minden másodikat sikerül elkapnom és szavakba gyömöszölnöm, így a szövegem alapján úgyse tudja senki üldözőbe venni a gondolatsort, ami az én fejemben olyan egyértelműen megvan. ez riaszt egyébként a tudományos munkában is. hogyan tudnék bármilyen kutatást leírni, publikálni, ha a gondolataim túl gyorsak, túlságosan elérhetetlenek az átlagnál ugyan gazdagabb, mégis ehhez túl szegényes szókincsemnek.
