érdektelen töredékek

tavaly ősszel mindig ott kóválygott az egyetem körül egy fura figura. egy őrült. őrült?bárkihez odament, bárkit megszólított. az arkenben megette az emberek után a maradékot, de előtte mindig udvariasan megkérdezte, hogy szabad-e.mindig mezítláb járt, akkor is amikor hideg volt…

akárhányszor bizonyságot tettem már lelkes hívő baptista fiatalként, sosem említettem meg dénest. pedig talán a legfontosabb szerepet játszotta megtérésem történetében......2004 volt, harmadik gimnazista évem után otthon töltöttem a nyarat. mivel már akkor jócskán tudtam…

végiggondoltam hogy lett a kislányból aki a nagymamája kérésére megpuszilta a mária-szobrot az a maga útját járó, kétkedő szabadkeresztény aki most ezeket pötyögi a blogjára.ímea máriácskán kívül, amit meg kellet puszilnom, a másik emlékem nagyon kicsi koromból az első…

az ideiglenes konyhánkban a száraz alatt ami egyébkor garázsként funkcionál a palackos gázról működtetett tűzhelyen melegedő leves fölé tartom a kezem részben azért, hogy ellenőrizzem elég meleg-e már, részben azért hogy megvédjem a belepotyogó portól és törmeléktől amit…