egy hét van még a hazaútig. három hét otthon, aztán folytatódik életem nagy kalandja. miminden fért egy fél évbe! de nem elég. kell még a másik fele, kell az a másik csaknem öthónap kalandadag. meg hiányozna is. a város, a hangulat, az az ulpius tamásos veszendőségérzet és az időnkénti holden caulfieldes minden mindegy hangulat; hogy sose tudhatom mit hoz a holnap.
visszajövök majd, és ugyanide jövök vissza, de mégsem ugyanide. nem lesz cili, kivel marháskodok majd, ki megy bele velem olyan őrültségekbe mint a meztelenül úszás? nem lesz ági, kivel fogok mindent megbeszélni? nem lesz bjorn - vele felsorolhatatlanul sok mindent veszítek. a magyarkör nagyrésze is lelép, és a cserediákoknak legalább fele.
de itt maradnak a golgis arcok, itt marad mindig segítőkész tiszteletbeli bátyám és szomszédom donald, itt marad lengyel barátném agata, a lakótársaim, a svédfinn csoporttársak, mégse kell mindent teljesen újra kezdeni.
vajon visszatér-e majd a mostanra elhalványult, szeptember-októbrben néha még olyan élesen belémhasogató honvágy? mert jó már itt, otthonommá vált a hely, hej de nagyon megszerettem finnországot, de mégis, olyan jó lesz hazamenni! mert hiányoznak dolgok, egész apró dolgok is. ahogy a gyerekek mondják az aranymondást vasárnap a gyülekezetben. a népzene, amit apa éjjel-nappal hallgat. ahogy luca ébreszteni szokott szombaton: néha énekel, néha reggelit készít, néha ugrál az ágyamon. amikor csak úgy spontán átmegyek sedókához. a féldeles imák a szósszal. a játék az ifi alkalmak elején. a hazatérésnek az a fajta öröme, ami már rétságon meglegyint, mikor leszállok a pesti buszról. a stefiben azok a nagyon nagy székek, amikben a kávémat szoktam meginni. ahogy hahót kiáltunk mikor hazaérünk. ahogy végigsétálok pesten a körúton. és még annyi de annyi egész apró dolog.
de újakat kaptam helyettük, új apróságokat, amikből ha mindet összegyűjteném, mint egy puzzlet ki tudnám rakni a turkui életemet. a csendes könyvtárzugot az arkenben ahova el szoktam bújni tanulni-olvasni-elmélkedni. az auraparti sétákat minden reggel. az ebéd utáni kávét-csokit "at stick-place." a tys-lakásokbeli házibulikat. a söröket a kouluban. a nemzetközi vacsorákat. az afrikai srácokkal haverkodást a buszon. ezer dolgot, és a legfontosabbat: valami felfoghatatlanul nagy szabadságot, aminek ára az állandó bizonytlanaság - de nagyon megéri.
