végiggondoltam hogy lett a kislányból aki a nagymamája kérésére megpuszilta a mária-szobrot az a maga útját járó, kétkedő szabadkeresztény aki most ezeket pötyögi a blogjára.
íme
a máriácskán kívül, amit meg kellet puszilnom, a másik emlékem nagyon kicsi koromból az első imádságom. ezt is mami tanította, mivel ő indított el a hit útjain. így hangzik: az én szívem kicsike, nem fér bele senki se, csak egyedül jézuska, és a szép szűz máriácska. felnőtt keresztényként ezt bármelyik tesónak meséltem, harsogó nevetésben tört ki...
mamival templomba is elmentünk néha, de csak arra emlékszem, hogy nagyon vártam, hogy vége legyen. bár egy darabig elég jól elszórakoztattam magam a szakali templom képeivel és freskóival. mai napig élesen él bennem minden festett és faragott figurának még az arckifejezése is. hogy a misék miről szóltak, azt sose tudtam felidézni.
anyáék nem voltak hívők, de meg akarták adni a lehetőséget a későbbi választásra és beírattak hittanra. de általános iskolás korában az ember még nem hívő, csak hittanos, és a vallás csak tantárgy, ahol imádkozni és templomba menni a házifeladat. a gyónások a felelések, elsőáldozni és bérmálkozni olyan, mint a témazáró dolgozat. semmivel sem érdekesebb vagy unalmasabb a mateknál vagy a magyarnál.
a másik nagyszüleim is igyekeztek közelebb hozni istenhez. egyszer papa elvitt a sümegi csodatévő szűz máriához és együtt imádkoztunk. ez az emlék azóta is valamiféle misztikumként él bennem. hat éves protestáns múlttal magam mögött is sokszor gondolok arra, hogy hátha mégis a katolikusoknak van igazuk, és mária tényleg hallja az imádságokat, és az oltári szentségben tényleg ott van jézus...
bár középiskolás koromban még mindig kötelességből olvastam csak a bibliát, néha már ráéreztem mi a hit, saját szavaimmal is próbáltam eldumálgatni istennel, és érezni véltem, hogy tényleg érdekli, amit mondok, nem olyan, mint egy szigorú tanár, akinek engedelmesen felmondom a leckét.
aztán tizenhét lettem és az első romhányi angoltáborban először találkoztam igazi hívőkkel, igazi boldog emberekkel.
"de ez már egy másik történet és elbeszélésére egy más alkalommal kerül majd sor"
