az ideiglenes konyhánkban a száraz alatt ami egyébkor garázsként funkcionál a palackos gázról működtetett tűzhelyen melegedő leves fölé tartom a kezem részben azért, hogy ellenőrizzem elég meleg-e már, részben azért hogy megvédjem a belepotyogó portól és törmeléktől amit a padláson kéményt építő munkások produkálnak és arra gondolok miminden történt azóta, hogy finnországból hazajöttem.
például megtanultam öt sor hosszúságú mondatokat írni.
például több mint egy hónapja építkezünk, pedig azt hittük, három hét alatt kész lesz. de még mindig táboriak a körülmények, gyakorolhatom a csobánkán elsajátított művészetet: mosolyogva viselni el az igénytelenséget csak a jót nézve nagy optimistán. ott bevált és úgy jöttem haza, mint aki csodát élt át. itt már, főleg mióta beköszöntött az ősz, vagyis inkább mióta bjorn öt hét után hazament és magával vitte a nyarat és az életkedvemet, kicsit nehezen viselem.
pedig eleinte nevetve mondtuk, hogy átmegyünk a nappaliba mikor leültünk délután olvasgatni a kertben a barackfa alá és találónak és szellemesnek találtuk berci megjegyzését, mikor azt mondta, mintha álomban járna: átlép az ismeretlenné túrt részekből, a leendő nappaliból, előszobáből az ismerős szobákba, ahol semmi sem változott, és amelyek a ház egyetlen lakható részét képezik. még akkor nem bosszantott, hogy a kert végébe járunk a pottyantós wc-re és esténként elkirándulunk a sportcsarnokba zuhanyozni.
most úgy érzem sose lesz vége, bár a fürdő már többé-kevésbé használható, és ma bepakolhatunk az új konyhába is. nem élvezem, hogy egy könyvért bútorok tengerén kell átverekedni magam és fél tucat dobozt kell áttúrnom. de kitartás, mire fűteni kell kész leszünk. most ebben reménykedek. de ha nem, én akkor sem kell, hogy aggódjak, mert egy hét múlva már koleszban fogok lakni (viszlát, finnországban megszokott egyetlen édes szabadságom) és beindul a suli (viszlát, csaknem stresszmentes szép nyár és sokáig alvás) és nem lesz időm aggódni és agyalni és pesszimistának lenni és nem fogok fázni és nem leszek magányos a négyfős, barátokkal teli szobában. és nem lesz érkezésem ilyen bejegyzéseket írkálni, amik nem szólnak sem arról, amire a cím utal, sem arról, amire a bevezetésben következtetni engednék.
