a vasárnap délután ketté van vágva. a nagyrésze utazással telik. és ilyenkor a buszon sokan vannak és mindenki mogorva. néha megpróbálok mosolyogni, összeszedni magamban a dolgokat, amiknek örülni lehet, csakazértis. de nem sikerül. mindenki barátságtalan. mindenki idegesítő. vasárnap délután mindenkit utálok. csak bjornt nem. szoktam is küldeni neki sms-t, és reménykedek is, hogy visszaír majd valamit, ami jobb kedvre derít. de sosem válaszol 9 előtt - addigra meg már beérek a koleszba és úgyis mindegy.
vasárnap délután mindig szépen öltözök fel, hogy jól nézzek ki, hátha segít a hangulatomon. de sose történik semmi. maximum a vonaton egy magányos kalauz beszél hozzám egész úton. de ő is csak arról, hogy milyen idegesítőek az emberek. ezért aztán legtöbbször bedugom a fülem valami jó hangos, ordítozós-haragos-zúzós zenével, hogy ne is halljam az embereket - így védem ki, hogy az az irtózatos gyűlölet felébredjen bennem irántuk...
de ma feltűnt az eltűnős haverom - felhívott. ma jó volt a vasárnap délután.
