"és ha nem érjük el az utolsó buszt?" "ugyan, ne legyél ilyen pesszimista!" így hát nem csináltunk b tervet a hazaútra rigából tamperén át turkuba... de a gép késett... hát mégegy kaland a kétnapos kirándulás végére. (mert volt ám fagyhalálközeli élményünk, találkozásunk hmmm érdekes emberekkel, felfedezőút új helyeken, mindenféle nemzetbeli arcok a szálláson, bolondozás, kalandozás)
szóval este 10, tampere, buszpályaudvar - zárva, kihalt. pedig nincs is késő. rövid séta után kiálltunk a turku felé vezető út szélére. nyáron, magyarországon, nappal stoppolni móka. télen, finnországban (mínusz tizenvalahány fokban), éjszaka kevésbé. sokára állt csak meg egy autó (persze ilyen időben ez relatív fogalom, 5 perc is sok). benne arab kinézetű ember, törte az angolt. de a város széléig kivitt, és megadta a számt, hogy ha nem vesznek fel, hívjuk fel és nála alhatunk. de felvettek. lerobbant kocsi, mogorva, fiatal srác benne, első kérdése: do you have money? hát attól függ mennyi. végül 30 kilométer 10 euróért. mégis olcsóbb mint a taxi, és így már csak 120 kilométerre voltunk turkutól. egy benzinkútra mentünk be melegedni, odabe kérdezgettük az embereket, ki merre megy, hova férnénk be. éjfél felé járt, alig lézengtek páran. végül simon gyér finntudását bevetve talált egy embert, aki hasonlóképpen gyér angoltudással rendelkezett. nem is nagyon értettük, merre tart, meddig visz, végül 90 kilométeren át utaztunk az autójában.
újabb benzinkút, hosszú szünet, egy óra (vagy már fél kettő?), sehol senki. ám kisvártata belép egy ember. rajtam a sor, én megyek kérdezősködni, kunyerálni. kamionos. de legalább tud angolul. és turkuba megy! de csak egyikünk fér be. szétváljunk? ki menjen? egyedül? ugyan, otthon is egyedül szoktam. és mivel én voltam a kérdező, enyém volt a jog, sok szerencsét kívánva barátaimnak, felmásztam a sofőr mellé. mire turkuba értünk, mindent tudtam a bácsiról, hogy lappföldről származik, hogy spanyolországban töltötte a karácsonyt, hogy svéd anyanyelvű bár, de tud finnül, angolul, németül, kicsit franciául, kicsit olaszul. én is mesélgettem neki az erasmusos élet kalandos szépségeiről. bár a város másik végébe ment, nem oda ahol én lakom, kijelentette, nem hagy annyit gyalogolni a hidegben, kapuig vitt.
kettő, fél három körül járhatott ekkor. agatát alighanem épp akkor vette fel egy másik olyan sofőr, akinél csak egy hely volt. hajnal négy tájban már simon is hazaért. másnap, illetve aznap ment is ki-ki a maga óráira az egyetemen. vissza a hétköznapokba, de egy olyan kirándulás emlékeivel, ami újra életet lehelt belém.
