kettő múlt öt perccel. arken. olgát várom. jön. megyünk úszni. betársul egy kanadai lány, akit csak látásból ismerek, olgával elég jóban van.
megvesszük a jegyet, örülök, olcsó. indulunk befelé. barátném mond valamit, nem figyelek, de pár szó mégis megüti a fülemet. don't be afraid... naked ladies... mi van? magyarázni kezdi, hogy ez bizony így megy a finneknél, legalábbis a hagyományos uszodákban: hétfőn, szerdán és pénteken jönnek a nők, a többi napon a férfiak. szóval ha van kedvem, úszhatok meztelenül, a finnek is azt csinálják. kösz nem. de az első megdöbbenésen túl már inkább viccesnek találom a helyzetet. aha, mindenki tudni fogja, hogy külföldiek vagyunk, mert csak mi leszünk fürdőruhában.
de nem. a fiatalok közül senki se meztelen, de az idősebbek közül többen. minden szégyellősség nélkül! mégiscsak megdöbbentő... és nekik ez teljesen természetes. egy idő után fel se tűnik, úszunk nyugodtan vagy egy órát.
megyünk kifelé, jön az ötlet: menjünk szaunába is! kicsi szoba, minden pad, minden fal fával burkolva, sokkal barátságosabb, hangulatosabb, mint a tengerparti, ahol pinával voltunk vasárnap, és nagyrész csempézett volt. itt azonban senkin nincs fürdőruha. barátnéim is levetkőznek, bíztatnak engem is. vonakodva kibújok a fürdőruhámból, törölközőbe csavarom magam. de odabent a félhomályos hőségben csak arra kell a törölköző, hogy legyen mire ülni. olyan kicsire húzom össze magam, amennyire csak kényelmesen lehetséges a nagy melegben. hármunkon kívül csak egy finn néni van bent. ő lazán, mi kicsit feszengve...
összességében mégis inkább kellemes élmény volt. azt hiszem, meg tudnám szokni, hogy ne a szégyellnivalót, hanem a természetességet lássam a meztelenségben. végülis sehol egy férfi, akkor meg mi a probléma? szóval megyünk jövő pénteken is...
